Képességfejlesztő játékok – Oldal 3 – designgondolkodás a közoktatásban

VISSZAJELZÉS

Időigény 7 perc.

Tér- és eszközigény Bárhol játszható.

Fejleszthető képességek Empátia, bizonytalanság elfogadása, kooperáció.

A játék menete Három változatot ismertetünk.

A két egyenlő részre osztott csoport egyik feléhez tartozó játékosok – szétszóródva a teremben – leülnek, majd becsukják a szemüket. Mindegyikük mellé odaül a másik csapatból valaki, aki a csukott szemű játékos kezét a saját vállára teszi. Ezután a „vak” játékos megvizsgálja a partner arcát, haját, kezét, miközben közli észrevételeit (például: „Megfigyeltem, hogy a hajad lágy… a kezed száraz…”) Egy idő után a nyitott szemű játékosok visszamennek, felsorakoznak. Az első csapat tagjai – kinyitva szemüket – megpróbálják megkeresni partnerüket. Szerepcserével következhet az ismétlés.
Szervezésbeli variáció: 4-5 játékos – egymástól lehetőleg távol – leül, majd becsukja a szemét. A többiek választhatnak közülük, többüknél is „próbálkozhatnak”, vagy akár vissza is térhetnek ugyanahhoz a játékoshoz, meghallgathatják újra, milyennek érzi („látja”) őket.
Erősen haladó változat: a visszajelzésnek nem csak a konkrét, tapintott felületre kell vonatkoznia, hanem „költőibb”, asszociatívabb megjegyzéseket is tehetnek a játszók „Ez arra emlékeztet, amikor…”.

Megjegyzés

A fenti játék központi eleme a csukott szemű játékos által adott szóbeli visszajelzés, s csak másodsorban fontos, hogy sikerült-e felismernie társát. A játék e része akár el is hagyható – bár minél fiatalabbak a résztvevők, annál inkább igény részükről a felismerés, a „megfejtés” is.

ÉPÍTÉSVEZETŐ

Időigény 5-15 perc.

Tér- és eszközigény Feladattípustól függően: építőkocka, lego vagy más kirakójáték szükséges, a csapatok asztalok körül ülnek.

Fejleszthető képességek Empátia, kooperáció, bizonytalanság elfogadása, gyakorlatiasság, vizuális gondolkodás.

A játék menete Három változatot ismertetünk.

a) A 4-5 fős csapat tagjai egyikük kivételével bekötött szemmel vesznek részt a munkában, az egy „látó” csapattag irányításával.

Az ő instrukciói alapján kell a rendelkezésre álló eszközök segítségével (lego, fakocka, egyéb építőjáték) minél magasabb tornyot építeni. Vezetőként és vezetettként más-más kihívás vár a résztvevőkre. Ezzel kapcsolatban kérhetünk visszajelzést az élményeikről.

b) Ennek alternatívája lehet, hogy nem egy magas torony a cél, hanem egy adott formájú építmény lemásolása a feladat (ugyanolyan sorrendben legyenek a kockák mint a megadott képen) – természetesen úgy, hogy a lemásolandó formát a csapat nem látta.

c) A feladat lehet az is, hogy le kelljen rajzolniuk egy egyszerűbb képet; ez nehezebb, de nincs szükség különleges eszközökre.

Megjegyzés

A játékot akár párokban is lehet játszani.

VAKOK ÉS SZOBROK

Időigény 7 perc (de ne feledkezzünk meg az előkészítésről és a levezetésről).

Tér- és eszközigény A játék során lehetőleg ne legyenek a teremben veszélyes pontok (például olyan bútor, amelynek éles sarkai vannak vagy felborulhat, fogas, ami eldőlhet) – ha szükséges, ennek érdekében a foglalkozást megelőzően rendezzük át a teret!

Fejleszthető képességek Empátia, bizonytalanság elfogadása, kooperáció.

A játék menete

Több már ismert gyakorlatelem kombinálásával létrejött nehéz, de szép játék. A csoport fele „vakokból” áll, a másik felét alkotják a vezetők. A vezetők a vakok nevét mondják, akik elindulnak feléjük. A vezetők gyakran változtatják helyüket, azután megállnak, s tovább szólongatják a vakokat. Amikor a vakok a vezetők mellé érnek, azok kézen fogják őket, és egy szoboregyüttest képeznek belőlük oly módon, hogy a testük egymáshoz érjen. Ezután a vezetők távolabb mennek, s mindegyikük ugyanazt a pozíciót veszi fel, amelybe a partnerét állította. A vakok a leképezett szoboregyüttes elkészülte után (továbbra is csukott szemmel) megpróbálják saját vezetőjüket kiválasztani, megtalálni.

Megjegyzés

Összetett, nehéz gyakorlat, amely épít az egyszerűbb vakjátékok tapasztalataira.

VAK KÖR

Időigény 7 perc (de ne feledkezzünk meg az előkészítésről és a levezetésről!).

Fejleszthető képességek Empátia, bizonytalanság elfogadása, kooperáció.

A játék menete

A terem méreteihez képest nagy körben állunk – a kört alkotó játékosok között legyen egy kis térköz! A kör közepén csukott szemmel álló játékos egyenesen, vagyis nem köríven, egyenletes tempóval megindul valamelyik irányba. A körben állók feladata: a hozzájuk érkező, vakon járó társukat meg kell fogniuk (nagyon fontos: a sérülések elkerülése érdekében az érkező elől minden esetben oldalra kilépve!). Ezek után visszafordíthatják a nekik tetsző irányba. A körben közlekedő játékos újra elindul – mindig egyenes vonalon halad a körön belül. A bizonytalanság és bizalmatlanság jól megfigyelhető például a járás tempójának változásán, az irányváltásokon. Néhány forduló után cserével folytathatjuk.

Megjegyzés

Játék közben a körben állók – amennyiben ezt a rendelkezésre álló tér megengedi – adott vezetői jelre, gyakorlott csoportnál már anélkül is, változtathatják (kisebbre, nagyobbra) a kör méretét.

VAK KÍGYÓ

Időigény 7 perc (de ne feledkezzünk meg az előkészítésről és a levezetésről!).

Fejleszthető képességek Empátia, bizonytalanság elfogadása, kooperáció.

A játék menete

Négy-öt főből álló kiscsoportokban játszunk – egymás kezét fogva megyünk (kezdetben nagyon lassan) a sor elején álló, nyitott szemű társunk után. Természetesen sem az irányító, sem a vakok nem beszélhetnek: csak kezük szorításával (és kezük tartásával, mozgatásával) adhatnak egymásnak információt.

Megjegyzés

Jóval nehezebb, mint a páros vakvezetős játékok – gyakori a kisebb-nagyobb hiba. Az apró „koccanásos balesetek”, illetve azok elkerülése miatt csak megfelelő pillanatban, kellő előkészítés után alkalmazható. Gyakorlás után akár a termen kívülre is merészkedhetnek a játszók, vagy termen belül (akadályok, például székek elhelyezésével) nehezíthetjük az útvonalat. Sok problémát jelent, ha az első két játékos közötti információáramlás nincs meg a második és a harmadik között, illetve a sor folytatásában. Emiatt időnként nem, vagy csak nehezen működtethető ez a játék.

VAKVEZETÉS PÁROKBAN

Időigény 7 perc (de ne feledkezzünk meg az előkészítésről és a levezetésről!).

Fejleszthető képességek Empátia, bizonytalanság elfogadása, kooperáció.

A játék menete

A páros vakvezetős játékok (közös jellemzőjük, hogy a pár egyik tagja csukott szemmel játszik), miközben megingatnak térérzékelő biztonságunkban, felhívják a figyelmet a többi érzékszervre, hallásra, tapintásra, szaglásra, s még valamire, ami jelen esetben a legfontosabb: növelik/növelhetik a bizalom érzését a partner, a látó iránt. Féltucatnyi változatot ismertetünk.

a) A pár egyik tagja behunyt szemmel jár, míg a másik játékos mögötte haladva, a „vak” vállára helyezett kezével irányítja a közös mozgást. Miután érezhető a partner mozgásán a lazulás-oldódás, páron belüli szerepcserével folytatódik a játék.

A játék variációi bizonyos fokú nehezítést is jelentenek – az érintési („informáló”) felület csökkentésével:

két kézzel a vállon irányít a látó;
egy kézzel a vállon;
egy ujjal, és a vak előtt járva irányít, vezet a látó.

b) A párok tagjai a terem szemközti falai előtt helyezkednek el. Az egyik sorban állók behunyt szemmel, egyenletes tempóban elindulnak a másik oldal felé. A többiek feladata: meg kell fogniuk társukat a fal előtt. A játék után elemezzük a történteket. (A bizalom és a biztonság hiánya jól látható a behunyt szemmel járók mozgásán: a fal közelébe érve lelassul mozgásuk.) „Megbízok benned” – mondjuk időnként. Ki lehet próbálni! Szerepcserével folytatódik a játék.

c) A párok tagjai a terem két szemközti falánál állnak, az előző változathoz hasonlóan. Egyetlen páros játszik, majd újabb következik: a látók nem fogják meg társukat, csak szólnak, kiáltanak, mielőtt az a falhoz érne.

d) Miután a párok egyeztették saját hangjelüket, egymástól két-három méter távolságra helyezkednek el. A látó játékos hangja (a beszéd tilos) szabja meg a csukott szemű játékosnak, hogy merre menjen, követnie kell ugyanis a „hangforrást”.

e) A pár egyik tagja csukott szemmel megy társa felé. Ebben a változatban csak a megállásra és az indulásra adhat hangjelzést a partner. Kellő gyakorlat megszerzése után akár veszélyesnek tűnő helyzetek is felvállalhatók, például a fal (vagy más akadályok, székek, egyéb bútorok) előtt állítjuk meg a „vakot”.

e) A vakvezetős gyakorlatok körét bővíti az alábbi, Irányítótorony nevű játék is.

A párok egyik tagja csukott szemmel megy (ő a repülőgép), míg a másik (az irányítótorony) szavakkal, szöveges utasításokkal vezeti, irányítja végig az akadályokkal teli „kifutópályán”. (Az akadályok érintése is hibának számít.) Másként elhelyezett akadályokkal jöhet az újabb pár.
Játszhatunk egyidejűleg több párossal is: ebben az esetben a játékosoknak az utasítások pontos végrehajtásán kívül a nekik szóló információk kiválasztására is figyelniük kell.

f) Az Autóvezetés szintén bizalomgyakorlat. A párok tagjai egymás mögött helyezkednek el. Az elöl álló csukott szemmel megy a hátsó érintéses jelzései alapján. A jelek lehetnek egyezményesek (egyébként szabadon variálhatók), például a következő módon:

a hát közepének érintése: egyenesen
bal váll: balra
jobb váll: jobbra
ha nincs érintés: állj
kéz a nyakon: hátrafelé
a sebesség az érintés erősségével szabályozható.

Megjegyzés

Hibázni nem szabad! A gyakorlatok végrehajtása során még az apró hibák is éppen ellentétes hatást váltanak ki, mint amit elérni szeretnénk: nem a bizalomérzet kialakításához, hanem annak megszüntetéséhez járulnak hozzá. A csoport életében, és az adott foglalkozáson belül is meg kell keresnünk a bizalomjátékok helyét – és ez soha sem az elején van.

Az egyes foglalkozások nem szólhatnak arról, hogy a résztvevők fél óráig vakon sétálnak. Aprólékos építkezéssel kell „beosztani” az ismertetett fokozatokat: alkalmanként csak egyet-egyet elővéve, a könnyebbtől a nehezebb felé haladva.

IGEN, ÉS…

Időigény Játékidő: 3-5 perc, lezárás: 1-2 perc.

Tér- és eszközigény Bárhol játszható.

Fejleszthető képességek Kooperáció, divergens gondolkodás, empátia.

A játék menete Három változatot ismertetünk.

Körbeül 3-5 játékos, és azt a feladatot kapja, hogy közösen ötleteljen egy egyszerű projekten. Ez lehet az osztálykirándulás megszervezése, a karácsonyi műsor összeállítása, vagy akár egy szabadon töltött délután programjának kitalálása. Az ötletelés menete pedig az, hogy haladnak körbe, és mindenkinek az előtte szóló ötletéhez kell kapcsolódnia a sajátjával. Tehát mindenki elfogadja az elhangzottakat, és azokhoz tesz hozzá valamilyen fejlesztést. Ahhoz, hogy ez biztosan így legyen, mindenki így kezdi a mondatát: „Igen, és….”. A játék végén kérhetünk visszajelzést, hogy milyen élmény volt, okozott-e nehézséget az „Igen, és…” kezdetű mondatok használata.
A játékot lehet ellentétes előjellel is játszani, amikor kifejezetten az előttünk lévők ötleteinek ellenében kell gondolkodnunk; ilyenkor „Igen, de…”-vel kezdjük mondatainkat. Ilyen esetben a kritikus gondolkodás fejlődik, de előfordulhat, hogy a csapat így nem jut semmire. A két verziót akár egymás után is játszhatjuk, így összehasonlítható a két élmény.
A játékot történetmesélő játékként is használhatjuk. Ebben az esetben az első játékos mondd egy kezdőmondatot (például: „Tegnap elindultam a bolt felé, hogy vegyek egy barackot.”). A következő játékos a mondatát mindig „És aztán”-nal kezdi és kapcsolódva az előző mondathoz folytatja a történetet („És aztán megláttam, hogy jön a busz, ezért futni kezdtem.”). Így haladunk sorban, amíg valaki nem zárja le a történetet.

Megjegyzés

Biztassuk a csapatokat arra, hogy a tervezési projektek során is inkább „Igen, és…” kezdetű mondatokat használjanak!

HIPNÓZIS

Időigény 5 perc.

Tér- és eszközigény Tágas tér.

Fejleszthető képességek Kooperáció, empátia.

A játék menete Két változatot ismertetünk.

A pár egyik tagja a – „hipnotizőr” – tenyerét társa arca elé tartja (nagyjából 30 cm-re), majd lassú kézmozdulatokba kezd. A pár másik tagjának feladata: követnie kell társa kezét anélkül, hogy a kéz és az arc közötti távolság változna. Az irányító lehetősége: ha jobb kézzel kezdett, filmes szóhasználattal „átúsztathat” a bal kezére (és vissza), vagyis az egyik kéz szerepét átveheti a másik. Így bonyolult „mutatványok” is megoldhatók (például átvihető a terpeszben álló „hipnotizőr” lába között az irányított). Csak a kéz helyzete számít, a tenyér forgatása nem. A játék az irányító funkciójának páron belüli cseréjével folytatódik – „visszavágó”.
Az irányító két kezével két embert is „hipnotizálhat” egyidejűleg.

Megjegyzés

A távolság megtartása – mint az előző játéknál – itt is közös feladat. Nem arról szól a játék, hogy miként tornáztathatja meg társát az irányító.

TÜKÖRJÁTÉK

Időigény 7 perc.

Tér- és eszközigény Tágas tér.

Fejleszthető képességek Kooperáció, empátia.

A játék menete Öt változatot ismertetünk.

A pár tagjai egymással szemben állnak, olyan távolságban, hogy kinyújtott karjuk (pontosabban az ujjhegyük) még ne érjen össze. A játszók egymás szemébe néznek – a szemkontaktust végig tartani kell. Egyikük az irányító, aki elmozdulhat, fintoroghat, gesztikulálhat. Társának feladata, mintha ő lenne a tükör, utána csinálni – a lehető legpontosabban, szinte vele együtt végezni – az összes mozdulatot (ha az irányító például bal kézzel mozdult, akkor a szemben lévő jobbal teszi ugyanezt). A fokozatosság elvét betartva előbb lassú kézmozdulatokat tükrözzünk, később gyorsabbakat, majd akár az egész testre kiterjedő mozdulatsorokat is. Az együttműködés sikere közös felelősség, nem csak a tükröző játékosé.
A játék nehezebb változata. Az irányító szerepét megbeszélés, illetve külön jelzések nélkül veszik át és adják vissza a játszók. Erre a változatra hangsúlyosan érvényes (bár a többire is), hogy akkor játsszuk jól a tükörjátékot, ha a külső megfigyelő nem tudja megmondani, ki irányítja a mozgást.
Szituációk tükrözése – az irányító játékos a vezető által megadott szituációnak megfelelően próbál követhető és tükrözhető cselekvéseket végezni. Nem könnyű úgy játszani, hogy társunk is bele tudjon helyezkedni a szituációba, de ez a cél.
Szituációk páros tükrözése – négy játékos vesz részt benne. Az előzőnél is nehezebb változat. Az első páros (megegyezve a szituációban) kezdeményez, a második pedig igyekszik minél pontosabban tükrözni a látott mozdulatokat. (Korlátozza a lehetőségeinket, hogy páron belül és a tükröző páros felé is láthatónak kell lennie minden mozdulatnak.)
Az utóbbi változat játszható úgy is, hogy nem a vezető adja meg a szituációt, hanem az irányító páros választ. A játék végén, az irányító funkció cseréje előtt, a tükröző páros feladata az értelmezés: miután tükröztek, szavakban is meg kell fogalmazniuk, kik és hol voltak, mi is történt közöttük.

Megjegyzés

Az egyes fokozatok nem egy foglalkozáson belül kerülnek elő: ha már megismerték a játszók az alapváltozatot, a következő alkalmak valamelyikén elővehetünk egy nehezebb variánst.

VÁLASZ

Időigény 7 perc.

Tér- és eszközigény A párosok számára elegendő, kényelmes tér.

Fejleszthető képességek Kooperáció, konvergens gondolkodás.

A játék menete

A két játékos („A” és „B”) egymással szemben áll, „B” csukott szemmel. „A” felvesz egy tetszőleges pózt. A vezető által adott jelre (például tapsra) „B” kinyitja a szemét, s gondolkodási idő nélkül „válaszol” társának „szobrára”. (A válasz alapvető változatai: csatlakozás, kiegészítés, ellenpontozás.) Két-három „válasz” után a kezdeményező szerepének páron belüli cseréjével folytatjuk a játékot.

Megjegyzés

Fontos az azonnaliság, hogy gondolkodás nélkül kell a „szoborra szoborral” válaszolni.

1 2 3 4 5 6 7

Posts navigation