Iskolai megvalósítás

A HEAD program a kijelölt a pedagógiai koncepciójának megfelelően a problémamegoldó gondolkodás fejlesztéséhez felhasználja a design eszköztárát, ami az iskolától és az iskola pedagógusaitól sajátos szemléletet követel. A jól megszokott tanári irányítást igénylő módszereket e programban el kell elengedni a pedagógusoknak, mert az aktív, a tanulók cselekvésén alapuló módszer alapvetően más pedagógus szerepet igényel, mert a tanulás érdekében az együttműködéseknek újszerű formáiban kell gondolkodni mind a pedagógusoknak, mind a tanulóknak, és mert a design lehetőségeinek felhasználása minden szereplő számára új elemet jelent a megismerés folyamatában. A program következetes érvényesítése érdekében megnő az iskola és a pedagógus, tanulást tervező és szervező szerepe, és átalakul a tanórai megvalósítást lebonyolító szerepe. Megvalósítás szempontjából a pedagógus legfontosabb szerepe egyrészt a program legfontosabb tervezési és szervezési elveinek következetes és kitartó követésében van, másrészt egy kellő nyitottsággal megalapozott pedagógiai magatartásból következően a folyamatok rugalmas és reflektív visszacsatolásában. Ennek megfelelően jó, ha a megvalósítás tapasztalatai folyamatosan beépülnek a pedagógiai munkába, ha az érintettek visszajelzései fontos szerepet kapnak a program továbbfejlesztésében, illetve ha a tanulók saját ötleteik által maguk is kezdeményezőkké válhatnak a folyamatban.

A kreatív folyamat feltétele a kritikai attitűd bátorítása. A kritikai gondolkodásra serkentő tanulási környezet kialakítása a pedagógus feladata, amit a demokratikus légkör megteremtése segít. A tanulók természetes kíváncsisága akkor tartható fenn, ha szabad kérdezni, ha a kérdésre a válaszokat együtt kereshetjük meg, amelynek része az ötletek, az álláspontok megvitatása. A kritikai attitűd bátorítása ugyanakkor együtt jár az érvelés képességének fejlődésével. A személyes érdeklődést támogató, a felek közötti bizalmi viszonyon alapuló bátorítás hatással van a tanulói attitűdre. E programban a pedagógus/facilitátor nem irányítja, hanem jól kitűzött célok mentén kíséri a tanulás folyamatát, miközben előkészíti és segíti a cselekvésen alapuló feladatmegoldást és a csoportos együttműködést, ha szükséges ösztönzi a munkát.

A csoportos együttműködés előkészítése és az aktív tanulói tevékenység érdekében javasoljuk az ennek megfelelő munkakörnyezet kialakítását. A könnyebb mozgás érdekében érdemes kellő szabad teret biztosítani a munkához. A környezetnek alkalmasnak kell lenni a szabad – akár külső helyszínen megvalósuló – mozgásra, a csoportok nyugodt és közvetlen kommunikációjára, illetve az alkotómunkára, a vizuálisan is megjelenő produktumok létrehozására. Ehhez az adott csoport kényelmes befogadására alkalmas térre van szükség, az aktív közös mozgás és a csoportos feladatmegoldás érdekében könnyen mozgatható bútorokkal és mobilizálható munkafelületekkel.

A célirányosan használható képességfejlesztő játékos feladatok eszközszükséglete változatos, de az iskola adottságaihoz mérten mértéktartó. Az egymás megismerését segítő vagy együttműködést erősítő (drámapedagógiából is ismert) játékok adott esetben nem igényelnek eszközöket, vagy olyan könnyen beszerezhető tárgyat (pl. babzsák, talált tárgyak, lepedő) igényelnek, amelyek hosszabb távon is felhasználhatók. Nem feltétele a megvalósításnak, de a lehetőségek szélesítése érdekében a kreativitás fejlesztése érdekében használhatunk olyan, – a kereskedelmi forgalomban is kapható – fejlesztő társasjátékokat (pl. Dixit, sztorikocka, Imagine) amelyek segítik a szabad asszociációt, a megszokottól való bátor elrugaszkodást és a sokféle ötlet demonstrálását. A megvalósítás eszközszükségletének ugyanakkor van olyan része, amely segíti a közös gondolkodás vizualizációját (pl. fehér csomagolópapír, öntapadós jegyzettömb, jelölőpötty), illetve a designgondolkodás fontos elemeként a vizuális megjelenítést, modellezést. Az ötletek gyűjtésének szakaszaiban használjunk nagy csomagolópapírt és lehetőség szerint színes jegyzetcédulákat (post-it), hiszen ezek megkönnyítik a gyűjtött információk rendezését, az ötletek csoportosítását! Javítja a kísérletezési hajlandóságot, ha az asztalon folyamatosan van színes filctoll, olló, ragasztó és más egyszerű anyag. A vizuális megjelenítéshez, tervezéshez, modellezéshez felhasználható sokféle – akár újrahasznosítható – anyag (pl. kartondoboz, hungarocell csomagolóanyag, műanyag fólia, pillepalack, ragasztó, olló, színes karton). A program megvalósításának minimál anyag és eszközszükséglete van, ugyanakkor a minél gazdagabb anyag és eszközkínálat az inspiráció lehetőségét is jelenthet a tanulók számára az ötleteik megvalósításához.

Az alábbi minimális nyersanyaglista beszerzése szükséges a munkához:

– Univerzális irodai papír

– Flipchart papír

– Öntapadós jegyzettömb (vegyes színekben)

– Rostirón, táblaírón (vegyes színek)

– Gyurmaragasztó

– Öntapadó ragasztószalag

– Olló

– Csomagolópapír

– Ragasztó stift

– Színes karton

– Hullámpapír (tekercsben)

– Jelölőpötty (vegyes színekben)

A designgondolkodás folyamatát megkönnyíthetjük azzal, ha a tervezői folyamat lépéseinek betartása érdekében a rendelkezésre álló tanári segédanyagok (pl. játékgyűjtemény, …) felhasználásával egy projektfüzetként értelmezhető munkafüzetet állítunk össze a tanulók számára. Ez előre kijelöli a tanulók számára a lehetséges részfeladatokat, így az egész folyamatot sikerül kontextualizálni, másrészt a részfeladat megoldások eredményeit is egybefűzve tekinthetjük át a továbblépés érdekében. A munkafüzet tehát segíthet a csapatoknak abban, hogy átlássák a folyamatot, illetve hogy visszanézhessék, felidézhessék a részmegoldásokat. Ez leginkább olyan esetekben hasznos, ha egy-egy foglalkozás között hosszabb idő telik el, így a tanulóknak újra meg újra rá kell hangolódni a folyamat aktuális állapotára.

A designgondolkodás iskolai alkalmazása a fejlesztő értékelés céljainak következetes felhasználását igényli, hisz a minősítés, a bírálat a kreatív folyamatok gátja lehet. A fejlesztő értékelés legfontosabb célja, hogy ne az aktuális eredményt minősítse, hanem a tanulási folyamat kísérőjeként a támogassa a legoptimálisabb eredmény elérését. A feladatmegoldás folyamatában, minden tanulási szituációban képes az adott helyzetre, részfeladatra vonatkozó aktuális visszacsatolásra. A fejlesztő értékelés a felek kommunikációján alapul, így a tanulók aktív részvételét is igényli. Nagyon fontos jellemzője, hogy nem ítélkezik, hanem törekszik a feladatmegoldás folyamatában az aktuális eredmények pontos megértésére, és megpróbálja feltárni az aktuális hibákat annak érdekében, hogy lehetővé váljon a javítás, így a legoptimálisabb végeredmény elérése. A kreatív feladatmegoldás esetében fontos, hogy ne az ötletet vagy a végeredmény esztétikai minőségét értékeljük, hanem a folyamatot, az eredményességet és a gondolati tartalmat. Fontos továbbá hogy ne sikertelenségként értelmezzük az aktuális állapot esetleges problémáit, hanem a probléma okainak feltárásával a továbblépés lehetőségében próbáljunk segíteni. A kreativitás feltétele a kísérletezés, hiszen ha új dolgokat akarunk létrehozni, kénytelenek vagyunk ismeretlen terepre merészkedni, ahol gyakran hibázunk. Az értékelés során fontos annak hangsúlyozása, hogy a hibákból tanulni érdemes, a szerzett tapasztalatokat pedig beépíteni a folyamatba. A kísérletezéshez meg kell teremtenünk tehát azt a biztonságos érzelmi környezetet, ahol a hibázás lehetőségét mindenki elfogadja. Miután ez az értékelési szemlélet az iskolai környezetben még szokatlan, fontos elmagyarázni és kihangsúlyozni, hogy a kreatív folyamatban nincs hibás megoldás, hogy néha épp a szokatlan és sajátos gondolatokból születnek a sajátosan jó megoldások. A fejlesztő értékelés sajátossága a kommunikáció, azaz a számszerű értékelés helyett a szöveges, szóbeli értékelés a megfelelő módja. Miután a designgondolkodás módszertan alkalmazásának lényeges eleme a közös, csoportokban végzett munka, az értékelés fontos része az együttműködés minőségének visszajelzése. Az értékelési helyzetet is ki kell használni arra, hogy a közös feladatmegoldásban mindenki, a lehetőségeinek és a közösen meghatározott szabályoknak megfelelően részt vegyen. A kölcsönösség, a pedagógus facilitátori szerepének megtartása az értékelés során is fontos, azaz értékelési helyzetekben lehetőséget kell biztosítani az önértékelés és egymás értékelésének gyakorlására is.

Az értékelés legfontosabb szempontjai:

  • Az elvárások és ezzel összefüggésben az értékelés legfontosabb szempontjainak előzetes tisztázása segíti a sikeres feladatmegoldást.
  • A fejlesztő értékelés célja a részeredmények folyamatos reflektálása, így a megoldás folyamatos szóbeli visszajelzést igényel.
  • A visszajelzés célja elsősorban a folyamat támogatása, továbblendítése a legoptimálisabb eredmény elérése érdekében.
  • A visszajelzés akkor jó, ha az adott eredményt elemzi, magyarázza, ha az esetleges hibákat indokolja, ha a továbblépést konstruktív módon segíti.
  • A visszajelzés hangvétele nem bíráló, hanem pozitív, támogató.
  • Az értékelés a felek közös kommunikációján alapszik.
  • Miután a kreatív megoldás során nincs egyetlen jó megoldás, a részeredményeket kellő nyitottsággal kell kezelni.
  • Segíti a kreatív folyamat fejlődését, ha a tanuló is részt vesz az értékelési tevékenységben, akár a saját, akár a társai munkájával kapcsolatban.

A program bevezetésének feltétele, hogy az iskolai szereplők értsék a program legfontosabb fejlesztési célját, és a célok elérése érdekében úgy tudjanak azokkal azonosulni, hogy a minimálisan szükséges szervezési beavatkozásokat is képesek legyenek elhatározni és megvalósítani. Miután a folyamat kulcsszereplője a pedagógus, a bevezetés feltétele az, – az akár néhány főből álló – innovatív pedagógus csapat, akik keresve az együttműködés különböző lehetőségeit kitalálják a bevezetés legalkalmasabb formáit, és – akár az akkreditált pedagógus-továbbképzés elvégzésével – felkészülnek a program alkalmazására. A program szemlélete alapjaiban nem új, de gyakorlata sok esetben távoli az iskolától, így érdemes a fokozatos bevezetésre törekedni. A fokozatos bevezetés érdekében az önként vállalkozó innovatív pedagógus csapat, a közösen meghatározott és megtervezett tanulásszervezési formákban tudja először kipróbálni a foglalkozásokat. Miután a kipróbálás tapasztalatait érdemes beépíteni a folytatásba, a program sajátos iskolai adaptálása érdekében fontos, hogy a program megvalósításában részt vevő pedagógusok folyamatosan egyeztessék a személyes tapasztalataikat, illetve hogy a személyes tapasztalatok alkalmasak legyenek a program alkalmazásának közös továbbfejlesztésére. Ha eredményeiben mind a pedagógusoknak, mind a tanulóknak sikerélményt, így motivációt jelent a program alkalmazása, akkor van esély a tantestületen belül annak terjedésére is. Tapasztalatok szerint a következetesen megvalósított iskolai innováció nem csak azért lehet vonzó a pedagógusok számára, mert a tanulóktól érkező pozitív visszajelzés pozitívan befolyásolhatják az iskola hangulatát, hanem mert a napi rutin helyett, új kihívások tehetik különlegesebbé az iskola mindennapjait. A program bevezetéséhez, alkalmazásához csatlakozó pedagógusokat, a többféle formában létező segédanyagok tudják támogatni a program osztályteremi megvalósításában, hisz a program sikerét a pedagógus és a tanulók közös eredménye reflektálja igazán.  

A módszertan alkalmazásának a folyamat facilitálásának osztálytermi alapelvei:

Legyen világos a csoport számára, hogy a feladatok aktív részvételt igényelnek. Győzzük meg a tanulókat, hogy bízzanak a folyamatban, hogy a részfeladatok megoldásával értékelhető eredményt tudnak elérni! Hangsúlyozzuk, hogy a feladat mindenki számára megoldható, nem kell hozzá különleges adottság, viszont fontos a csapatmunka, a nyitottság és az optimizmus.

  • A programban kiemelt szerepe van a csoportos együttműködésnek, a kooperációnak. A 3-5 fős csapatok képesek a legjobban együttműködni mind a kreatív eredmény érdekében, mind a hatékony csapatmunka szempontjából. Ez a létszám lehetővé teszi a részfeladatok megosztását, és mindenki beleszólhat a végeredmény kialakításába. Ennél nagyobb méretű csoportban nagyobb az esély az egyenlőtlen munkamegosztásra, a passzív részvételre, és az eredménytelen kommunikációra. A projekt közben ne változtassuk a csoportok összetételét, csak ha feloldhatatlan feszültség alakul ki.
  • A játékos képességfejlesztő gyakorlatok gyakran szabad teret igényelnek, ugyanakkor a csapatmunkához a kommunikációt és gyakorlati munkát segítő helyzetet kell teremteni. Ennek érdekében legyenek könnyen mozgathatók asztalok és székek! A tervezési folyamat támogatásához használjunk egyszerű, könnyen beszerezhető papírt és írószert! A tervezési folyamat alatt mindenki előtt legyen papír és rajzeszköz, ami segíti az ötletek és gondolatok folyamatos rögzítését!
  • A feladatmegoldások viszonylagos önállósága, a játékos feladatok, a közös kommunikáció és munkavégzés a megszokotthoz képest sajátos szabályokat is igényel. Ezeket a szabályokat érdemes előre végiggondolni, és a tanulókkal a munka megkezdése előtt egyeztetni.
  • Ha a foglalkozástervezés során meghatároztuk a problémamegoldó folyamat kezdő és végpontját, fontos az e közé eső szakaszok és a szakaszok megvalósításához választott fejlesztő feladatok következetes végrehajtása is. A megvalósítás során legyünk ugyanakkor rugalmasak, figyeljünk a tanulók visszajelzéseire!
  • A feladatmegoldások közben ügyeljünk a mindenkire érvényes aktivitás fenntartására. Ez akkor lehetséges, ha a fejlesztési folyamat során minden tanuló a saját képességeinek, fejlettségi szintjének megfelelő módon vesz részt a feladatmegoldásban, amelyet a pedagógus is megfelelően támogat. A csapatmunka során járjunk körbe és hallgassunk bele az asztalnál folyó beszélgetésbe! A beavatkozás azonban csak akkor szükséges, ha nem a megfelelő irányba halad a folyamat, vagy az aktuális feladat tisztázásra szorul. A facilitátori szerepben nem feladat ötleteket, megoldási javaslatokat adni, vagy döntéseket hozni a csapat helyett, de a folyamat támogatása érdekében lehetséges további inspiráló kérdésekkel vagy lényegkiemeléssel továbblendíteni a munkát.
  • A fejlesztési folyamatot kísérő, a tanulók számára érthető, állandó verbális és egyéb visszacsatolás biztosítása fontos a sikeres feladatmegoldáshoz. Ebben a helyzetben kellő érzékenységgel kell megtalálni a facilitátori szerepnek megfelelő, de a tanulók igényeire is reflektáló kommunikációt. A fejlesztő értékelési helyzetben nagyon fontos a kommunikáció hangvételének megfelelő megtalálása.
  • A problémamegoldó folyamat közben hasznos lehet, ha támogatjuk a tanulói munka időbeosztását. A rendelkezésünkre álló idő függvényében ügyeljünk a tervben meghatározott időkeretek betartására. A feszesre szabott időkeret inspiráló lehet a tanulók számára és elősegítheti az aktív és intenzív munkát. Mindig jelezzük előre hogy az adott részfeladat teljesítésére mennyi idő áll rendelkezésre! Ha a tervezett idő szűknek bizonyul, aktuálisan dönthetünk az időkeret meghosszabbításáról.
  • Segíti a haladást, ha a különböző gondolkodási, tervezési szakaszok végén be tudják mutatni a tanulók a kapott részeredményeiket, akár szóban, akár ezt kiegészítve egyéb vizuális eszközökkel. Meg is határozhatjuk, hogy milyen formában szeretnénk látni a részfeladatok megoldásait (pl. prezentáció, poszter, makett, videó). A csapatok így betekintést nyerhetnek egymás munkájába, és motiválja őket, ha látják, hogy a többiek már előrébb tartanak. Minden részfeladat elkészítése sikerélmény lehet, és teret adhat a visszajelzéseknek is, azaz új lendületet ad a munka folytatásához, illetve lehetőséget ad a visszajelzések beépítésére.
  • A csapatmunka nehéz, és a kreatív folyamat rengeteg bizonytalansággal jár, amit sokan nehezen kezelnek, főleg azok a tanulók, akik még nem voltak ilyen helyzetben. Konfliktus a legjobban működő és összeszokott csapatnál is előfordulhat. tapintatosan segítsük a tanulókat abban, hogy túllendüljenek a nehézségeken! A folyamat végén mindig beszéljük meg közösen a személyes tapasztalatokat is!
  • A folyamat végére jó, ha egy fogalmakkal leírható, sőt vizuálisan is értelmezhető produktuma születik az adott problémahelyzet megoldásának. Ennek bemutatása lehet változatos (pl. kiállítás, videó, prezentáció, modell). Olyan helyzetek esetében, ahol a megoldás – különböző okok miatt – mégsem tud eljutni a végproduktum megvalósításáig, ahol a tervet nem kell elvinni a megvalósítás fázisáig, a problémamegoldás folyamata, a gondolkodási út bemutatása a cél. Ilyen esetekben egyszerű anyagokból elkészített makett vagy prototípus is lehet a folyamat végterméke, amelyeket szintén kiállítás vagy prezentáció keretében mutathatnak be a csapatok. Minden esetben szükséges a prototípusok tesztelése és a következtetések megfogalmazása. A záró értékelés fontos feladata, hogy az értékelésben részt vegyen a folyamat minden érintettje, azaz a tanulók is megfogalmazhassák a véleményüket. Vonjuk le közösen a tanulságokat, tegyük világossá, hogy legközelebb mit lehet máshogyan csinálni! A program továbbgondolásába vonjuk be a tanulókat is!

 

Scroll to top