Tanulásszervezés

E program bevezetése a hosszabb távú fenntarthatóság, a valós tantárgyi integrációt megvalósító beágyazódás érdekében sajátos szemléletet igényel az iskolától, ami tanulásszervezési döntéseket is érint. A módszertan olyan támogató közeg kialakítását igényli, amelyet az adott intézmény vezetésének és pedagógusainak együttműködésében kell létrehozni. Az új módszertan a tanulók számára szokatlan tanulási szituációt jelent, amit az érintett felek közösen tudnak előkészíteni. A tanulásszervezési feltételek átalakítását érdemes fokozatosan, kisebb lépésekben megvalósítani. A folyamat fontos szereplője ugyanakkor a pedagógus, akinek kellő rugalmasságra, bátorságra és innovációs hajlandóságra van szüksége ahhoz, hogy a designgondolkodás módszertant akár szűk tantárgyi keretek között, akár együttműködést igénylő komplexebb fejlesztési célok elérése érdekében alkalmazza. Az innovatív pedagógusok további kihívása, hogy a tapasztalataik függvényében képesek legyenek a program legfontosabb jellemzőit megtartva a saját intézményükre alakítani, illetve akár a tanulók visszajelzései és igényei alapján folyamatosan továbbfejleszteni az intézményi megvalósítást.

A módszertan megismerése és fokozatos bevezetése érdekében szűk tantárgyi keretek között minden pedagógus kipróbálhatja valójában a módszertan egyes elemeit és feladatait, ami a tanulásszervezési formák átszervezését sem igényli. A tanórai keretekhez alkalmazkodó szervezési formában a tanulási folyamatot elindító problémahelyzet kijelölésének természetesen alkalmazkodnia kell a szűkebb tantárgyi tartalomkijelöléshez, ezáltal tud az egyszerűbb problémakijelölés alkalmazkodni a szűkebb tanórai időkerethez is.

A kötött tantárgyi, illetve ebből következő szoros tanórai időfelosztás sajnos nem segíti a tantárgyak közötti együttműködést. A fejlesztési cél fontosságát hangsúlyozva többféle – fokozatosan bevezethető – tanulásszervezési lehetőség szolgálja a program elindítását és működtetését. Az iskolai lehetőségek és az innovációs szándék mértékének függvényében érdemes mérlegelni és dönteni a különböző szervezési formák között, a módszertan valós komplexitásra törekvő fejlesztő erejét is figyelembe véve.

Igényli ugyanakkor a különböző szaktanárok szoros együttműködését, ami elsősorban az órai foglalkozások megtervezését és előkészítését érinti, másodsorban pedig a problémafeldolgozás érdekében végrehajtott feladatmegoldás során a közös konzultáció megvalósítását jelenti. Az együttműködések kijelölésének függvényében a pedagógusok együtt gondolkodásával és a folyamat közös nyomon követésével segíthető leginkább az eredményes feladatmegoldás. Miután a tanulási folyamat a tanulók önállóságát igényli, a folyamat közös mentorálása jelentheti azt is, hogy mindenki a saját órakeretében – a megfelelően felosztott tervezői, gondolkodási szakaszokban – segíti a tanulási folyamatot, majd a problémamegoldásra szánt időszak függvényében bizonyos időszakonként beépített közös konzultációk segítik a program közös megvalósítását. Ezt a folyamatot az együttműködésben részt vevő pedagógusok viszonylagos órarendi összehangolása segítheti. Az összehangolás feltétele, hogy a tanév indítására már kész foglalkozástervekkel, ezzel együtt együttműködési elképzelésekkel rendelkezzen az iskola és az érintett pedagógusok.

  • A témahét vagy projektnap egy sajátos komplex probléma vagy egy sajátos nevelési cél (például fenntarthatóságra nevelés, digitális kultúra fejlesztése) köré rendeződhet, amelynek megoldására az iskola számára alkalmas szervezési formában (például osztályonként, évfolyamonként) vállalkozhatnak az iskolák. Egy-egy témahét alatt természetesen többféle problémamegoldás érdekében, többféle tantárgyi együttműködésen alapuló csoport is létrejöhet, így az önszerveződések függvényében többféle, és folyamatosan változó tanári együttműködések alakulhatnak a módszertan alkalmazására.

A rendszer lényege, hogy a „jelenségalapú tanulás” szemléletének megfelelően, tematikusan szervezett – egy probléma körüljárását és megoldását célzó – időszakok váltják egymást a félév során, ahol egy-egy tanulási egységben vagy epochában több tantárgy tartalmainak integrációjára, így többféle pedagógus együttműködésére is lehetőség van, hisz ezek a tanulási egységek időben és térben sajátosan összerendezett, tantárgyakat átfogó tanulási egységeket vagy tantárgyblokkokat alkotnak.

A javasolt különböző tanulásszervezési döntések függvényében a program alkalmazásának időkerete különböző lehet, és rugalmasan értelmezhető. Alkalmazkodva az iskola időszervezéséhez a foglalkozás alapegysége a tanórányi egység (45 perc), amely az intézményi adottságok és lehetőségek függvényében alakítható több óra összefűzésével akár 2-3 órás foglalkozássá, vagy akár tematikus nappá, témahétté, vagy több hetes tanulási egységgé.

Szervezési lehetőségekhez javasolt időkeret:

  • A saját tantárgyi keretek megtartásával a tantárgyi együttműködések figyelembe-vételével érdemes 2-3 tanórás – lehetőségek szerint egybefüggő (heti) – órakeretben gondolkodni.
  • A projektnap értelemszerűen egy-egy tanulmányi nap, több tantárgyat érintő összefüggő tevékenységét jelenti, amelynek elhelyezése a tanév rendjében, az iskola adottságaihoz és sajátos céljaihoz alkalmazkodva lehetséges.
  • A témahét értelemszerűen egy tanulmányi hét összefüggő tevékenységét jelenti, amelynek elhelyezése adott a tanév rendjében. A designgondolkodás módszertan alkalmazható akár a témahét központilag megadott keretei között (például Fenntarthatósági Témahét), illetve az intézményi sajátosságok és igények figyelembevételével bármely egyéb formában (például erdei iskola) is.
  • Sajátos komplex tanulási egység (epocha), amely több hét (például 4-6 tematikusan egybefüggő tanulmányi hét), az intézmény által kijelölt tantárgyak integrációját teszi lehetővé, esetleg bizonyos tantárgyi hangsúlyokkal. Egy-egy tanítási egység az adott téma holisztikus megközelítésében dolgozza fel a kijelölt problémát, a különböző egységek váltakozása rendezi azonban az adott félév vagy tanév tartalmait egy összefüggő, komplex rendszerré.

A módszertan részletes leírása jól mutatja, hogy a designgondolkodás módszertan alkalmazásának széles lehetőségei vannak. Amennyiben nem sikerül beilleszteni a kötöttebb tanórai keretek közé, a megfelelő célok kijelölésével alkalmazható a tanórán kívüli időkeretben is. Ennek feltétele természetesen az, hogy az iskola a tanórán kívüli időkeretről úgy gondolkodjon, hogy ez a szabadidő hasznos iskolai eltöltésének, illetve a speciális és további fejlesztési lehetőségek biztosításának időkerete. Miután a szóban forgó módszertan alkalmas a gondolkodás komplex fejlesztésére és az együttműködés képességének erősítésére, fontos szerepe lehet a tanulási képességek kibontakoztatásában, legyen akár a hátránykompenzáció (például korrepetálás) vagy a tehetséggondozás (például szakkör) érdekében, illetve a társas kapcsolatok erősítésével a kiegyensúlyozott iskolai élet élénkítésében.

Scroll to top