A HEAD program pedagógiai koncepciója

A nevelési-oktatási program olyan, iskolai tanulástervezést, tanulásszervezést segítő műfaj, amely körültekintő részletezettségének köszönhetően képes konkrét segítséget nyújtani egy adott pedagógiai koncepció köré épülő iskolai program megvalósításához. Akkor jó egy nevelési-oktatási program részletezettsége, ha pontosan magyarázza az adott program pedagógiai koncepcióját, illetve minél többféle eszközzel (például tanítási egységek leírásával, tanulási segédeszközökkel, pedagógus-továbbképzéssel) segíti az iskolát az adott koncepció gyakorlati megvalósulásában. Minden nevelési-oktatási program lényegi eleme tehát, a rendszerszintű oktatás sajátos specifikációjaként értelmezhető, tudatosan kiválasztott és pontosan körülírt pedagógiai koncepció. A jól megfogalmazott pedagógiai koncepció tudja leginkább lehatárolni az adott program legfontosabb fejlesztési céljait, az ehhez szorosan kapcsolódó tudásépítési elveket, a megvalósítást megalapozó eszköztárat és konkrét módszertant, ami végeredményben képes összegezni az iskolai megvalósításhoz szükséges pedagógiai megközelítést és hitvallást.

A HEAD program pedagógiai koncepciója a cselekvésalapú pedagógia tanulásfelfogásán alapszik, amelyet a kreatív problémamegoldás érdekében, a művészet eszköztárát is felhasználva valósít meg. A HEAD program olyan holisztikus (H), együttműködés alapú (EA), design (D) nevelés-oktatási program, amely elsősorban a gondolkodás fejlesztésére koncentrál.

A program olyan általános és középiskoláknak szól, akik fontosnak tartják a problémamegoldó gondolkodás és a kreativitás fejlesztését. Ennek érdekében hajlandók bevezetni olyan új módszertant, amely a különböző tantárgyak együttműködésében, a tervezői gondolkodás lehetőségét is felhasználva képes gyakorlatorientált megközelítésből, a tananyagot komplex problémahelyzetek köré szervezni. A HEAD program olyan holisztikus (H), együttműködés alapú (EA), design (D) nevelés-oktatási program, amely elsősorban a gondolkodás fejlesztésére koncentrál.

Az aktuális kihívásoknak megfelelően, a tevékenységközpontú pedagógia elvét követve, a tanulók a saját tevékenységeiken keresztül, és másokkal együttműködésben építik a tudásukat. A pedagógiai koncepció alapját a cselekvés pedagógiáján nyugvó, olyan problémaalapú tanulás képezi, amely a fejlesztési folyamat középpontjába egy megoldandó komplex problémát helyez, és amelynek megoldását a tanulók közösen, a gondolkodás divergens és konvergens szakaszainak periodikus váltakozásának segítségével érik el.

Miután az életszerű problémamegoldás komplexitása megköveteli az interdiszciplináris megközelítést, a program törekszik a tantárgyak közötti együttműködések megvalósítására. Olyan közös problémák megoldáskeresése mentén szerveződik a tanulás, amelyeknek nincsen egyetlen helyes megoldása, azonban az adott probléma, különböző értelmezési lehetőségei – akár a tudományterületek sajátos tartalmain keresztül – segítik a megoldás felé vezető többféle ötlet kidolgozását.

A program célcsoportja elsősorban a 10-12 évesnél idősebb tanulók köre, miután a közös problémamegoldás kitartó, intenzív figyelmet, magasabb szintű gondolkodási folyamatokat, mint analízis-szintézis, asszociatív és analógiás gondolkodást, a konvergens és divergens gondolkodás váltogatását, absztrakciót, vizualizációt, kellő empátiát és asszertivitást igényel.

A problémamegoldó gondolkodás a kreatív megoldások felé vezető út. A problémamegoldó gondolkodás szituációjában a „probléma” nem egy konfliktusszituáció, nem egy megterhelő gond vagy tévedés, hanem egy megoldásra váró izgalmas helyzet. A kreatív folyamat, – amely az adott probléma megoldását célozza – ahogyan az ezzel járó kritikai gondolkodás egyszerre aktív és interaktív folyamat, amely számos visszacsatolási körrel rendelkezik. A megoldandó helyzetre megoldási javaslatokat kreálunk, a megoldásjavaslatok érdekében információkat gyűjtünk, az információk ötleteket szülnek, amelyeket tesztelni próbálunk, a kapott eredmények alapján szűkítjük a megoldás javaslatainkat, lehet hogy újabb problémákkal szembesülünk, majd ezek megoldását is beépítjük a végső megoldásunkba. E szemlélet tanulható, így mindenki képessé válhat a kreatív teljesítményre, ha nem korlátozzák benne. Ennek érdekében az iskolának olyan tanulási környezetet kell biztosítani, ami megadja a gondolkodás lehetőségét, amely minden ötletet nyitottan fogad, hisz az ötletek elvetését a mérlegelés előzi meg, ahol a hibás ötlet nem a rossz teljesítmény jele, hanem a nyitott tanulási hajlandóság szükségszerű állomása.

A tevékenységközpontú, képességfejlesztő fókuszú progresszív pedagógiák már hosszú ideje felismerték a művészeti nevelés alkotó tevékenységen keresztül ható, összetett személyiségfejlesztő erejét, illetve a fejlesztési folyamat transzferhatásának tanulásra gyakorolt pozitív hatását egyaránt. A program ennek megfelelően a tudomány és művészet, alkotó tevékenységen keresztül működő viszonyát hangsúlyozza, ahol a design, a tervezői gondolkodás értelmezésével teremti meg a művészet eszközével történő tanulás lehetőségét.

A designgondolkodás egy olyan problémamegoldó folyamat, amely az adott problémamegoldás érdekében jól leírható lépéseken vezet végig annak érdekében, hogy a legoptimálisabb és innovatívabb megoldás születhessen meg az adott helyzetben. A megoldáshoz vezető folyamat mindig a megoldásban érintett csoport együttműködésén alapul, illetve további sajátossága, hogy az öltetek megjelenítésére, kipróbálásához, végeredményben a probléma megoldásához erősen felhasználja a vizualitás eszközét is.

A design a tervezés tágan értelmezett fogalmaként van jelen a programban. Nem csupán tárgytervezést jelent azonban a kifejezés, hanem bármely – a tanulás szituációjaként kijelölt problémához kapcsolódó –, folyamat, cselekvés, program, rendszer, környezet, vagy tárgy, amely a tervezői gondolkodás végeredménye lehet, és amely sokféle ötletet, így a tanulás végtelen lehetőségét kínálja.  Ahhoz, hogy ez a problémamegoldásban alkalmazott stratégia képes legyen a tanulás eszközeként működni, nagyon fontos szerep jut a tanulási folyamatot irányító eredeti problémahelyzet meghatározásának. Ha a kiinduló probléma adekvátan és pontosan kerül kijelölésre, továbbá a pedagógus, mint facilitátor kellő tudatossággal és körültekintéssel kíséri a folyamatot, a módszer képes az önszabályozó tanulás megvalósítására.

? A programban a tervező (design) folyamat lényegileg megegyezik a problémamegoldás folyamatával. Mindkét esetben az a cél, hogy egy problémaként értelmezhető helyzet legjobb megoldása érdekében a megoldás felé tartó folyamatot megfelelő szakaszokra bontva használjuk fel a gondolkodás különböző lehetőségeit. A tervezői (design) gondolkodás a megoldás érdekében az együttműködés és a vizualitás felhasználásának hangsúlyozásával tudja bizonyos szempontból megkülönböztetni önmagát.

Az önszabályozó tanulás lehetőségének biztosítását alapvetően a projektmódszer képes teljesíteni. A designgondolkodás párhuzamot alkot a problémaalapú oktatással, hisz a módszer lényege a való élethez köthető, valós haszonnal járó komplex – tudományterületeket átfogó – problémamegoldási szituáció megteremtése, amelynek megoldása a folyamat által szabályozott módon, a tanulók egyetértésével, aktív és egyenrangú közreműködésével és kooperációjával jöhet létre. E módszertan megvalósítását a programban segítik egyéb tanulásszervezési megközelítések. A csoportmunka, csoportos együttműködés erősítését segíti bizonyos kooperatív technikák elsajátítása, miközben a kooperációra való hajlandóság érdekében az önismeret, önkifejezés, önszabályozás támogatására a drámapedagógia lehetőségeit is felhasználjuk.

A desiggondolkodás lépéseit alkalmazó HEAD program a projekt módszer egy sajátos eseteként is értelmezhető. Éppen a kijelölt gondolkodási szakaszok keretrendszerként működő jellemzője az, amely némiképpen megkülönbözteti azt a projektmódszertől, amely bizonyos fokú irányító funkciójának köszönhetően segíti a megoldás felé vezető út következetes kijelölését. Miközben a projekt módszer esetében tisztán a megoldás érdekében megvalósuló önszabályozó folyamatról beszélünk tehát, aközben a HEAD program a megoldás lépéseinek szabályozásával, lehetséges feladatok kijelölésével segíti a folyamatot.

A program lényeges elvi kiindulópontja, hogy a problémamegoldás folyamatában a sokféle nézőpont és sokféle tudás megjelenítése tágítja a gondolkodás korlátait, így segíti a kreatív eredmény elérését. Ennek megfelelően e program tanulásszervezése a csoportmunkán alapszik. A csoportmunka működését és eredményességét nagyban befolyásolhatja az együttműködési készség tudatos fejlesztése, ami az adott program további fontos célja.

A kreativitásfejlesztés, a problémamegoldási folyamat nem teszi lehetővé a tudás egyedüli letéteményeseként definiált tanárszerepet, hisz a cselekvésen és saját felfedezésen alapuló tanulási folyamat a tanulók aktív gondolkodási, és önszabályozáson alapuló tevékenységét igényli.  A tanulóközpontú pedagógia kiinduló gondolata szerint a tanulás szempontjából nagyon fontos, hogy az egyén milyennek észleli önmagát, így a tanulás alapvető célja, hogy minden tanulóban pozitív énképet alakítson ki. Ezt a folyamatot egy hagyományos előírásokon és utasításokon alapuló tanári magatartás kevéssé tudja szolgálni, míg egy segítő, támogató, bátorító attitűd egy olyan facilitátori szerep kialakulásához járul hozzá, amelyben a folyamat résztvevői közös célok mentén, közös eredményeket tűznek ki maguk elé.

Scroll to top