Kategória: bizonytalanság elfogadása

Időigény 7 perc.

Tér- és eszközigény Tágas, biztonságos tér.

Fejleszthető képességek Bizonytalanság elfogadása, empátia, kooperáció.

A játék menete Csukott szemmel sétál mindenki a teremben. A játék alatt nem szabad beszélni. A térre és a térben lévő személyek, tárgyak érzékelésére figyelünk. Nem cél, csak lehetséges: a mellettünk elhaladókkal megpróbálhatunk kapcsolatot teremteni. Ez jelen esetben csak érintéssel, tapintással lehetséges. A játék után – immár nyitott szemmel – próbáljuk meg rekonstruálni a történteket: merre jártunk, kikkel találkoztunk a játék során?

Időigény 10 perc.

Tér- és eszközigény Tágas, biztonságos tér szükséges.

Fejleszthető képességek Bizonytalanság elfogadása, empátia, kooperáció.

A játék menete

Két változatot ismertetünk.

1. A csoport egyik tagját fejmagasság fölé emelik a többiek. Az emelés után egy ideig tartják, majd óvatosan leteszik a földre. Közben a felemelt játékos lazít, szeme csukva. Amennyiben időnk engedi, kerüljön sorra az összes csoporttag.
2. „Szállítószalag-változat”: két sorban, arccal egymás felé, egymástól nagyjából fél méter távolságra állnak a csoporttagok (próbáljunk azonos magasságúakat egymással szembe állítani). Az első páros egyik tagja lefekszik az első hat-nyolc ember között. Azok felemelik fejmagasságig, majd tovább adják – kézről-kézre – egészen addig, míg a lánc végére nem ér, ahol óvatosan leteszik. Következik az első pár második tagja, majd a második pár első tagja, és így tovább…

Megjegyzés

Nem cirkuszi mutatványról van szó: az egész csoport figyel és vigyáz a felemelt társra. Példaként említjük: vannak olyan bizalomjátékaink, ahol csak egy vagy két játszó felelős valamelyik társa testi épségéért. Itt egész csoport.

Időigény 10 perc.

Tér- és eszközigény Tágas, biztonságos tér szükséges.

Fejleszthető képességek Bizonytalanság elfogadása, empátia, kooperáció.

A játék menete

A változatok^[1] nehézségi sorrendje megegyezik az ismertetés sorrendjével.

1. A klasszikus forma a következő: kört alkotunk (nem kell szorosan állni, de semmiképpen ne legyenek nagy térközök). Mindenki támaszban, afféle harántterpeszben áll, a kezek mell- vagy vállmagasságban vannak, rákészülve arra, hogy elkapjuk a felénk dőlő társunkat: a kezek felemelésével már ne veszítsünk időt. A csoport egyik tagja a kör közepén áll. Behunyt szemmel, merev testtel kell dőlnie valamelyik irányba. A körben állók megfogják és visszahelyezik középre (a félreértések elkerülése végett: visszahelyezik, nem lökik), s ő majd tovább dől másfelé. A játékhoz nagy „adag” bizalom, és hasonló mértékű felelősségtudat szükséges. Érdemes végigjátszani: ha lehet, akkor mindenki kerüljön a kör közepére! Kényszeríteni nyilván nem szabad.
2. „Fababa” vagy „Harangnyelv” néven ismert változat. Hárman játsszák. Közülük ketten egymás felé fordulva, támaszban állva várják a közöttük álló, majd csukott szemmel, merev testtel valamelyikük felé dőlő társukat. A két „fogó” egymás közt „adogatja” a harmadikat. A háromfős csapaton belüli szerepcserével folytatódik a játék.
3. Páros változat. A pár egyik tagja (aki dőlni fog) kezeit oldalsó középtartásban tartva, csukott szemmel, míg társa mögötte, támaszban (harántterpeszben) áll. Adott jelre (például: a hátul álló megfogja társa vállát) hanyatt dől, merev testtel. Társa a hóna alatt – alkarjával felfogva – kapja el, majd visszaállítja függőleges helyzetbe. Az előzőknél is nagyobb fegyelmet, bizalmat kívánó feladat. Páron belüli szerepcserével folytathatjuk. Az alkaros fogással a saját testsúlynál jóval többet is meg lehet tartani – nem kell „erőművésznek” lenni ahhoz, hogy sikeresen és biztonsággal hajthassuk végre a gyakorlat.

Megjegyzés

Nehéz játék! És ez az összes bizalomgyakorlatra érvényes: nem szabad hibázni. Sőt, ha végrehajtásuk során a tévedés lehetősége felmerül, már az is céljaink ellen való. Amennyiben van olyan a résztvevők között, akire rá tudjuk bízni az adott kiscsoport vezetését, akkor – nagyobb létszámú társaságok esetén – érdemes a kiscsoportok szimultán tevékenységére építeni. A játék bemutatása egész csoport előtt megy, míg maga a tevékenység kisebb csoportokban, párhuzamosan.

---

^[1]A játékok formai variálása foglalkozássorozatok tervezésekor lehetőséget ad az észrevétlen tartalmi ismétlésre. A játékra éppúgy érvényes, mint a tanulásra: az egyes elemekből akkor áll össze folyamat, ha a már megszerzett ismeretekre építve magasabb szintű feladatokat adunk.

Időigény 7 perc.

Tér- és eszközigény Tágas, biztonságos tér szükséges.

Fejleszthető képességek Empátia, bizonytalanság elfogadása, kooperáció.

A játék menete

Vakvezetésre épülő összetett gyakorlat. Párokban játszunk. A partner kiválasztásának alapja kivételesen személyes: lehetőleg azzal legyünk együtt, akit a legjobban ismerünk a társaságból, avagy akivel az adott napon, az adott foglalkozáson a legtöbbet dolgoztunk-játszottunk együtt. A párok tagjai csak érintés, tapintás útján kommunikálhatnak. A látó feladata: vezetnie kell társát, segítenie abban, hogy a nem gátolt érzékeivel (hallás, tapintás, szaglás, esetleg ízlelés útján) minél jobban megismerhesse a pillanatnyi környezetét. A cél, hogy arról a térről, amelyben éppen vagyunk, és arról, ami abban található, minél jobb élményeket szerezhessen – a játékban használható „csatornákon”. 5-6 perc után páron belüli szerepcserével folytatódhat a játék.

Megjegyzés

Védjük partnerünket, legyünk figyelmesek, gyengédek hozzá! Próbáljuk társunkat igazán szép tapasztalatokhoz juttatni! A játékot megbeszéléssel zárjuk.

Időigény 7 perc.

Tér- és eszközigény Tágas, biztonságos tér szükséges.

Fejleszthető képességek Empátia, kooperáció,bizonytalanság elfogadása.

A játék menete

A résztvevők csukott szemmel körben állnak. A játékvezető (például a vállát megérintve) titokban kijelöl valakit: ő lesz a „Bagoly”. A kijelölt játékos nem szól egy szót sem, csak kinyitja a szemét. A vezető jelzésére (óvatosan, vigyázva egymásra) elindulnak a játszók, természetesen továbbra is csukott szemmel. Ha valakihez hozzáérünk, akkor sem nyithatjuk ki a szemünket, hanem azt kell kérdezni tőle, hogy „Bagoly?” Ha a másik játékos visszakérdez („Bagoly?”), akkor nem találtuk meg az „igazit”, s tovább kell folytatnunk a keresgélést. Ha éppen a kijelölt játékost kérdeztük meg („Bagoly?”), akkor nem kapunk választ. Ekkor az adott játékos kinyithatja a szemét, majd egymásba karolva mindketten „baglyok” lesznek, de továbbra is némák maradnak. A játék akkor ér véget, amikor mindenki „bagollyá” válik.

Időigény 7 perc.

Tér- és eszközigény Bárhol játszható.

Fejleszthető képességek Empátia, bizonytalanság elfogadása, kooperáció.

A játék menete Három változatot ismertetünk.

1. A két egyenlő részre osztott csoport egyik feléhez tartozó játékosok – szétszóródva a teremben – leülnek, majd becsukják a szemüket. Mindegyikük mellé odaül a másik csapatból valaki, aki a csukott szemű játékos kezét a saját vállára teszi. Ezután a „vak” játékos megvizsgálja a partner arcát, haját, kezét, miközben közli észrevételeit (például: „Megfigyeltem, hogy a hajad lágy… a kezed száraz…”) Egy idő után a nyitott szemű játékosok visszamennek, felsorakoznak. Az első csapat tagjai – kinyitva szemüket – megpróbálják megkeresni partnerüket. Szerepcserével következhet az ismétlés.
2. Szervezésbeli variáció: 4-5 játékos – egymástól lehetőleg távol – leül, majd becsukja a szemét. A többiek választhatnak közülük, többüknél is „próbálkozhatnak”, vagy akár vissza is térhetnek ugyanahhoz a játékoshoz, meghallgathatják újra, milyennek érzi („látja”) őket.
3. Erősen haladó változat: a visszajelzésnek nem csak a konkrét, tapintott felületre kell vonatkoznia, hanem „költőibb”, asszociatívabb megjegyzéseket is tehetnek a játszók „Ez arra emlékeztet, amikor…”.

Megjegyzés

A fenti játék központi eleme a csukott szemű játékos által adott szóbeli visszajelzés, s csak másodsorban fontos, hogy sikerült-e felismernie társát. A játék e része akár el is hagyható – bár minél fiatalabbak a résztvevők, annál inkább igény részükről a felismerés, a „megfejtés” is.