Időigény Felhasználási módtól függően: 5-30 perc.
Tér- és eszközigény Szükséges hozzá legalább egy csomag Dixit kártya (bolti vagy saját készítésű).
Fejleszthető képességek Vizuális gondolkodás, történetmesélés.
A játék menete
A társasjátékként megvásárolható Dixitet játszhatjuk a kártyacsomaghoz mellékelt szabályok szerint, de számos más felhasználási módot is választhatunk. A kártyalapok mindegyike egy-egy különleges hangulatú, elvont, így igen sokféleképpen értelmezhető képet ábrázol.
Az eredeti szabály szerint minden körben más a „mesélő”, aki húz egy képet, amit nem mutat meg a játékostársaknak, csupán egy asszociációt oszt meg velük a látott képről – egy szót, egy mondatot, egy könyvcímet, de akár egy dalt is énekelhet. A játékosok a saját lapjaik közül kiválasztják azt, amelyik a legjobban kapcsolódik az elhangzott asszociációhoz. A képeket fejjel lefelé fordítva összekeverik, majd felfordítás után szavaznak arról, hogy melyik kártya lehetett eredetileg a mesélőé. Pont annak jár, aki helyesen szavazott, illetve az, akinek a kártyájára mások tippeltek.
A képekben rejlő asszociációs lehetőségek azonban a társasjáték formátumnál kevésbé kötött formában is kiaknázhatók. Kiteríthetjük a lapokat, amelyekből választhatnak a tanulók például aszerint, hogy ki, milyen hangulatban érkezett aznap az osztályba. Máskor használhatjuk közös történetmesélésre is – hasonlóan a storycubeshoz. Ilyenkor tegyünk sorba 8-10 kártyát, és szőjünk közösen egy mesét a képkockák segítségével. Egy-egy képzeletbeli terméket is kitalálhatunk, amelynek a Dixitkép lesz a reklámplakátja, de akár egy fiktív nyaralóhelyről küldött képeslapként is tekinthetünk a kártyákra. Bármilyen helyzetben hasznát vehetjük a lapoknak, amikor a fantáziát és az asszociációs képességet kell beindítanunk.
Megjegyzés
Készíthet az osztály saját Dixit-kártyacsomagot is; rajzban, kollázsként vagy egyéb technikákkal hozhatják létre a lapokat.