Az oktatás mindig – minden szintje, és minden fajtája – valamilyen társadalmi cél szerint rendezi el elemeit, alkotja meg szabályrendszerét, és építi föl tanítási környezetét. A hagyományos, tömegoktatást végző intézmények (közoktatás) általában a gazdasági/politikai hatalom diskurzusát erősítik, míg a reform és alternatív iskolák a hagyományos iskolarendszerrel kritikus módon, vagy egyenesen azzal szemben fogalmazzák meg programjukat.

A HEAD-program, mint ahogy más innovatív, demokratikus alapokon nyugvó, és egyértelműen a reformpedagógiákból inspirálódó tanítási/tanulási program feladata ezért sok esetben az, hogy mutasson fel a közoktatás számára releváns, a rendszerhez alkalmazkodó elemeket (például miként segít egyik vagy másik kompetenciafejlesztés a munkaerőpiaci elhelyezkedésben), ugyanakkor a hagyományos tudásátadási formákat felforgatva tegye a dolgát, és alapjaiban sokkal demokratikusabb és kritikusabb magatartásformát kívánjon és eredményezzen, mint amit az iskolarendszer hagyományosan képviselni szokott.

Számos kreativitásfejlesztő, problémamegoldó pedagógiai módszernek – mint amilyen az általunk ajánlott HEAD-program – lényeges vonása, hogy a pedagógiát a társadalmi elköteleződés és felelősségvállalás gyakorlatának tekinti.

A designgondolkodás, amelynek immanens része a társas együttműködés, a szociális kompetenciák fejlesztése, olyan pedagógiai hagyományokra hivatkozva (például reformpedagógiák, John Dewey, Célestin Freinet) fogalmazza meg elméleteit, amelyek konkrét társadalmi víziókkal is rendelkeznek. E társadalmi víziók lényeges, mondhatni közös elemei:

– az iskolás gyerekek társas kapcsolatainak, közösségi viszonyainak gazdagsága támogatása az intézményi szervezetben,

– az iskolás gyerekek korukhoz, kompetenciáikhoz mért jogérvényesítésének, közösségi önkormányzatának személyiségfejlesztő kibontakoztatása,

– az iskolában tartózkodás kifejezett társadalmi és jogegyenlőségének érvényesítése (demokratikus-komprehenzív, inkluzív iskola),

– konstruktív kapcsolat az iskolát környező helyi társadalommal, s ennek más közösségeivel – például tanulási folyamatok támogatásában, közösségi szolgálatban, társadalmi részvételben,

– demokratikus részvétel megteremtése a helyi társadalom közügyeinek színterein,

– különösen a gyerek-, diákvilágot érintő tervezési és értékelési feladatok során (például intézménybővítés, játszótér, parkosítás, környezetvédelem, táborlétesítés),

– előítéletmentesség, szegregáló, diszkrimináló kapcsolati minták elkerülése.

A szociális design területéről származó designgondolkodás egyik alapvető vonása, hogy a tervezési folyamatot demokratizálja. A designgondolkodás pedagógiai gyakorlata során egy önirányításban, közösségi identitásokban, az önfenntartás bizonyos mértékű megjelenítésében gazdag, nyílt, demokratikus társadalom képe rajzolódik ki.

Számos esetben a cselekedtető/társas interakcióra alapozó, és kreatív problémamegoldást célzó pedagógiai módszerek (mint a designgondolkodás, vagy a projektmódszer) témafelvetésükben is konkrét társadalmi problémák kifejtését, megértését és közösségi megoldások előmozdítását tűzik ki célul. A szöveggyűjteménybe elsősorban ilyen jellegű projekteket válogattunk.

Nemzetközi szakirodalmi válogatás, linkgyűjtemény megjelenésük sorrendjében:

Routledge International Handbook of Participatory Design

Liam J. Bannon, Pelle Ehn

Link: https://www.routledgehandbooks.com/doi/10.4324/9780203108543.ch3

2012, ISBN: 9780415694407

Creating inclusive knowledges: exploring the transformative potential of arts and cultural practice

Christopher Sonn & Alison Baker, 2016

International Journal of Inclusive Education, vol. 20. 2016

Link: https://doi.org/10.1080/13603116.2015.1047663

A művészeti és kulturális gyakorlat számos tudományágban és szektorban kap figyelmet a közösségépítés eszközeként, a társadalmi változás és a helyes életmód előmozdítójaként. Ebben a cikkben áttekintik a közösség és a szabadság-pszichológiák, a közösségi művészet és a köznevelés közötti kapcsolatokat.

Bevezetik a közösségi pedagógiák fogalmát, mint a fenti területek közös metszetét. A különböző hozzászólások, amelyek megjelennek a szövegben, példák azokra a hasonlóságokra és különbségekre, amelyek az eltérő művészi és kulturális gyakorlatok mozgósításával kapcsolatban léteznek szerte a világban.

A közösségi pedagógiák törekszenek fellépni az elnyomással, a marginalizációval, a társadalmi kirekesztettséggel szemben, különböző episztemológiai és módszertani eszközöktől inspirálva, részvételi alapon és a relációs etika folytonos előtérbe helyezésével.

Content in Context: Community Building Through Arts Education

Amy R. Shimshon-Santo

Journal for Learning through the Arts, 3 (1) 2007

Link: https://escholarship.org/uc/item/3vt4v339